Injury risk – Műkorcsolya

Az előző bejegyzésemben írtam arról mi is az az „injury risk” profil és miért van nagy szerepe a sportprevenció során. Ebben a cikkben pedig szeretnék konkrétan beszámolni egy műkorcsolyázó általános veszély indexeiről (injury risk profiljáról), legtipikusabb sérüléseiről és azok megelőzéséről.

Jelen cikkben ugyan nagyjából egy kalap alá veszem az összes műkorcsolya sportot, a jégtánctól a szinkroncskorcsolyáig, azért meg kell jegyeznem, hogy típusunkként adódnak eltérések az egyes sérülések előfordulásának valószínűségében.

Ha megvizsgáljuk a korcsolyázó sport alapmozgásait, akkor láthatunk dinamikus és erőteljes lökéseket, mély térdhajlításokat, lépéseket, jellemzően nagy rugalmasságot igénylő kitartott elemeket, forgásokat, ugrásokat, és érkezéseket.  Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a korcsolyázó sportok extrém módon igénybe veszik a teljes alsó végtagot. Ezek közül is a leggyakrabban előforduló sérülések a következőek:

• Boka sérülések több altípusa is rendszeres problémát jelent úgy, mint rándulások, szalagszakadások. A boka túlterhelése miatt a környező szövetek, izmok, szalagok krónikusan feszessé válhatnak, és ahogy a rugalmasság egyre romlik, úgy növekszik egy esetleges szakadás esélye. A boka szalagjainak vizsgálata viszonylag gyorsan megtehető, így, ha a csapatnál dolgozik egy sportrehabilitációs tréner/gyógytornász ő könnyedén ellenőrizheti és javasolhat speciális és személyre szabott tornát.
• Térdízületi fájdalmak és porckopások előfordulása is viszonylag magas. Ennek egyik oka egyrészt az ugrásokból való érkezés, amelynél a térdben lévő porcos ízületek egymáshoz ütköznek. Emiatt is szokás a jelenséget „ugrótérdként” is emlegetni. A másik kiváltó ok, amelyre a probléma visszavezethető lehet, az a térd környéki fasciális szövetek (izmok, kötőszövetek, szalagok) folyamatos feszességéből ered. Ilyenkor a feszes területek enyhén „elhúzzák” a térdízületeket a helyükről, amely miatt dörzsölhetik egymást az érintkező felszínek. Ez fájdalmas gyulladást és ízületi porckopást is okozhat, amelynek helye legfőképpen attól függ, hogy mely lágyszövet okozta.
• Hamstring (azaz combhajlító izom) sérülése, (húzódása, szakadása) is viszonylag gyakorinak mondható. Ez leginkább akkor fordul elő, ha a sportoló túledzett és a combhajlító izom folyamatosan nagyon feszes. Másik problémát az szokta jelenti, hogy bár a nyújtás tipikusan nem marad el a korcsolyázóknál, azonban a lazítás már sokszor igen. Újabb és újabb kutatások alapján biztosan tudjuk, hogy edzések után nem elegendő csupán lenyújtani, főként nem passzív gyakorlatokkal, mert ez nem segít az adott izom feszességén.
• Csípőízületi problémák előfordulása ugyan ritkább, mint a fenti három opció, azonban korántsem elhanyagolható. Az ugrásokból adódó ütközések, a nagy túlmobilitást igénylő csípő nyitások és a feszes környező izmok mind ezen terület problémáinak esélyét növelik.
• Túl nyújtásból, hipermobilizációból adódó ficamok, rándulások, szalagszakadások témáját is mindenképp meg kell említeni. Ezek a problémák jellemzően aktív sportolóként még nem jelentkeznek, azonban mindenképpen fontos ismernünk őket a hosszútávú prevenció miatt. Főként kitartott elemek és forgások során láthatóak a korcsolyázok olyan pozícióban, amelyet átlagos fiziológiás mozgástartomány mellett nem tudunk elérni. Tehát ezeknek a pozícióknak az elérése hosszú évek nyújtásának eredményei, amelyek támogatására aktív sportolói évek alatt komoly izomerő áll rendelkezésre. Ám később, amikor a sportoló abbahagyja az aktív mozgást és választ magának például egy irodai ülőmunkát, akkor az izomerő támogatása csökken. Ekkor az addigra túlnyújtott szalagok önmagukban az izmok ereje nélkül sokszor nem tudják helyükön tartania kilazult ízületeket és bekövetkezik a sérülés. Persze, ilyen előfordulhat aktív sportolói élet során is, amiért többnyire a bemelegítés nélküli nyújtás, „túlhúzás” vagy a statikus nyújtás tehető felelőssé.
• Háti és gerinctáji fájdalmak: Ez a statisztikákban kevésbé szokott megjelenni, ám tapasztalataim alapján mégis rendszeresen előforduló probléma. Ezt legfőképpen a folyamatos feszes tartás miatt jöhet létre, ami gyakran túlságosan hátrahúzott vállakat és fokozott ágyéki görbületet jelent. Ez természetesen 1-1 verseny és bemutató program lefutása során nem jelent problémát, hanem amikor a sportolónk mindennapi mozgásai során is ebben a feszes pozícióban marad.

Természetesen senkit sem akarok lebeszélni az aktív vagy akár a versenyzői sportról sem. Sokan tudják, hogy én magam is műkorcsolya edzői végzettséggel rendelkezem és dolgozom is heti több órában. Ami miatt a fentieket ennyire tételesen leírtam, az az, hogy amint valaki rendszeresen végez egy adott sportot, ott nélkülözhetetlenné válik a sportártalmak elkerülésére irányuló, vagyis sportprevenciós tréning is. A sportprevenciós tréningek során azonban nem elegendő kizárólag a sportártalmakra hagyatkozni, érdemes megfigyelni a sportoló egyéni tulajdonságait is és személyenként beépíteni az edzéstervekbe. Azonban az általános, azaz leggyakoribb sérülések megelőzésével foglalkozhatunk csoportosan is a bemelegítés során, vagy az edzések után.

A fentiek alapján a következőekre van a legnagyobb szükség meglátásom szerint:

• Talpi bőnye fellazítása, szükség esetén lúdtalp torna beépítése.
• Achilles ín rugalmasítása, speciális gyakorlatok segítségével.
• Alsó végtagok rendszeres lazítása SMR eszközök segítségével.
• Ellenállásos nyújtások megtanulás és bevezetése, amelyek segítenek a mozgástartományok növelésében is, mégis biztonságosak.
• Csípő mobilizációs gyakorlatok használata.
• Teljes fascia láncok rugalmassá tétele, rugalmasító gyakorlatokat bevezethetünk a bemelegítő blokkba is.
• Gerinc mobilizációs gyakorlatok, és gerinctréning bevezetése.
• Helyes légzésminták megtanítása és begyakorlása.
• Illetve törekedjünk a lágyabb, rugalmasabb mozgások kialakítása, amelyek kevesebb feszülést okoznak az edzések során.
• És természetesen, mint mindenkinek, a teljes SMR protokoll elsajátítása és használata.

Ezeken felül természetesen vannak olyan alapelvek, amelyek figyelmen kívül hagyása növeli a sérülések esélyét, de szerencsére ezeket már többnyire a hazai sportszakemberek mind ismerik és betartják. Ilyen a bemelegítés fontossága vagy az edzés utáni lazítás/levetetés szükségessége, és a sportoló fokozatos terhelése is.

Ha segítségre van szüksége, hogy megfelelő prevenciós protokollt alakítsunk ki önnek vagy sportolójának, kérem keressen bizalommal!